2015. október 17. Egy különleges szombat - sport délelőtt Pécsett
 |
Film a YouTube-on |
Egyszer egy szép őszi szombaton gyülekeztünk az iskola előtt. Egy kicsit unalmas volt, de akkor rákérdeztem:
- Hé, Marci melyik busszal megyünk?
- Nem tudom. – mondta
Még vártunk egy picit, de aztán megérkezett a busz. Beszálltunk, nagyon szép volt. Utaztunk kb. 20 percet, aztán beszálltak mások is. Két lány ült Tomi előtt, és amikor ők beszélgettek, Tomi mindig odamondott valamit. Azon sokat nevettünk.
Amikor megérkeztünk, bementünk a sportcsarnokba. Felöltöztünk, vártunk, beszélgettünk, azután behívtak . Öt csapat volt. Miután beosztottak bemelegítés következett. Első feladatként kézilabdás gyakorlatokat kaptunk. Mielőtt elkezdődött, megkérdeztem az osztályt:
- Szerintetek nehéz lesz?
- Nem tudjuk. –mondták.
Elkezdődött, nem volt annyira nehéz. Ezután jött a tollaslabda, na ez már sokkal, de sokkal nehezebb volt. Először passzolni kellett, majd a homlokodra kellett rakni a labdát, és amikor tapsoltak le kellet guggolni és felállni.
Egy kis idő múlva jött az akadálypálya létra fokain. Ez után kötélhúzás. Fiúk a lányok ellen. (Habár a lányok öttel többen vannak.) De szerencsénk volt, mert két nagy fiúbesegített. Hát így se ment, a lányok nyertek.
Akkor jött a bombázó, az könnyű volt, csak a középen levő óriási rózsaszínű labdát el kellett találni a többi kicsivel. Az nyert, akinek legkevesebbszer ért a nagy labda a padjához. Megkérdeztem Tomit:
- Szerinted is ez volt a leghosszabb menet, vagy csak szerintem?
- Szerintem is. - válaszolta.
Utána fogóztunk és kidobóztunk. Amikor én kiestem, akkor mindig beszélgettem. Ez volt az utolsó játék. Egy kis idő múlva fényképezkedtünk, aztán megkaptuk az ajándékunkat: Sport csokit!!! Még jött egy kis közös szelfi, de aztán mentünk haza. Nagyjából ugyan olyan volt, mint odafele, csak viccesebb.
Ez volt az én mesém a versenyről, remélem tetszett, mert nekem a verseny nagyon. (Kaiser Donát 3. osztály)
